Csütörtök reggel 9 óra volt, amikor a segesvári állomásra megérkezett három hatalmas bőrönd, mellette a három elszánt lány – azaz mi, Dénes Andrea, Hári Nóra és Nemes Borbála – és persze tanárunk, Moldován Gergely. Az oda utunk, mint minden ekkora távú út megtétele, fárasztó volt, de az esti metrózás Budapest Keleti Pályaudvarától a Moszkva térig mindenért kárpótolt.
A Budai várban volt a szálláshelyünk, egy gyönyörű, gótikus stílusban épült hotelben, a Hotel Kulturinnovban. Egy kicsit sajnáltuk ugyan, hogy nem a hotel melletti Hilton szállóban foglaltak szobát, de azért a mienkre sem panaszkodhattunk. Érkezésünk és a csomagok kipakolása, na meg egy forró zuhany után tettünk egy kellemes esti sétát a várban, feltérképeztük a környéket.
Másnap reggel frissen és üdén nyakunk köré vettük a várost, jót szórakoztunk a vásárcsarnokban, sétáltunk a Váci - és az Andrássy úton, benéztünk a Terror házába, megnéztük a Hősök terét. Sétánkat az Aréna plázában, és a West End áruházban zártuk.
Második esti alvásunk már nem volt annyira pihentető, köszönhetően talán még az esti tanulásunknak, hiszen igyekeztünk minél jobban felkészültnek lenni a másnapi versenyen.
Másnap izgalommal tele nyitottuk ki a szobában levő szekrényajtók ajtaját, próbáltuk kiválasztani az alkalomhoz leginkább megfelelő ruhadarabot. A nagy öltözködés után gyors reggeli, aztán már indultunk is a DunaTv stúdiójába. Fél órával a megbeszélt időpont előtt indultunk a szállásról, hiszen miután gyalog kellett rátaláljunk az épületre, számoltunk az esetleges eltévedéssel is, amire szerencsére nem került sor.
Eredeti terveink szerint még egy filmet a stúdióban néztünk volna meg, de sajnos bizonyos „technikai okok miatt” csupán 20 percet sikerült megnézni ebből. A délelőtt nagy részét a hallban töltöttük, a kényelmes fotelekben ülve bámultuk a sürgő forgó tömeget, az operatőrök, műsorvezetők, szerkesztők lelkes csapatát. A forgatás viszont már a verseny előtt elkezdődött, amikor legalább háromszor sétáltunk le és fel a stúdió lépcsőin, hogy szimuláljuk a megérkezést a kamerák előtt.
Később behívtak a stúdióba - az úgynevezett próbafelvételre -, ahol már ott sorakoztak az asztalok a lámpákkal, és a nyomógombokkal, a mikrofonokkal. A mennyezetre függesztett reflektorok és a hatalmas kamerák sokasága ámulatba ejtette csapatunkat – amiben talán kis szerepe volt a helyes operatőröknek is. Megérkezett Sorel is, a műsorvezető, aki barátságosan üdvözölte a csapatokat, és igyekezett feloldani a kezdeti szorongásokat.
A próbafelvétel után megebédeltünk, de sietősen, mert megtudtuk, hogy még meg kell tanulnunk néhány film rendezőjét és főszereplőinek nevét, amikről egészen odáig úgy tudtuk, hogy nem kellenek a döntőben. Az idő telt, és mi egyre feszültebben figyeltük, mi folyik körülöttünk, próbáltunk lépést tartani az egyre változó helyzettel.
Megpillantottuk Koltai Róbertet és nemsokára már hallottuk is a „parancsot”, hogy kezdődik a felvétel. Az elején még kissé lámpalázasak voltunk a minket körülvevő rengeteg kamera láttán, és gyakran felvetődött a kérdés, hogy „Mi lesz, ha elrontom?”. Megnyugtató volt azonban látni, hogy néha még a profik is hibáznak, például amikor Sorel már elmondta a beköszöntőt, mire észrevette, hogy az előtte bekonferált Für Anikó nincs is jelen a stúdióban, és a felvétel leállt.
A verseny hat fordulóból állt, amelyek közül egy kivételével az összes a reflexeinkre alapozott, mert ha tudtuk a választ, minél gyorsabban kellett lenyomni a gombot. A versenyszámok között film- és színészfelismerés, jelenetfelismerés volt, képek alapján kellett különböző filmeket felismerni, valamint azok színészeinek és rendezőjének nevét elmondani. A meghívott színészek idézeteket olvastak fel nekünk a filmek alapjául szolgáló eredeti művekből, amelyekből nekünk ki kellett találni, hogy melyik filmről van szó. Ugyanígy színészek életrajzából kellett kitalálnunk, hogy kiről is van szó. A verseny feszültségét csökkentették a fordulók között Darvas Ferenc által előadott zenedarabok. A gyakori leállások, és válaszismétlések miatt azonban gyakran volt olyan érzésünk, mintha nem is valódi versenyen lennénk.
Végül is elégedettek voltunk a teljesítményünkkel – harmadik helyezést értünk el –, hiszen már az is nagy eredmény volt a szemünkben, hogy egyáltalán kijutottunk erre a versenyre. Észrevételeink alapján ezt a zsűri is nagyra értékelte, hiszen nagyszerű ajándékokkal halmozta el a csapatokat – filmekkel, pénzutalvánnyal, mobiltelefonnal, mozimagazin előfizetéssel… - de aminek a legjobban örültünk és örülünk, az egy egyhetes filmes tábor Magyarország legszebbnek tartott vidékén, Villányban, augusztus első hetében.
Az izgalommal teli forgatás után, kezdetét vehette a fényképezkedés a hírességekkel, majd a verseny fáradalmait a Mamut Áruházban pihentük ki.
Mivel már nem volt szükségünk további energiára, úgy döntöttünk, kirúgunk a hámból, és az éjszakát mozizással, meg bulizással töltöttük.
A hazafele út már sokkal rövidebbnek tűnt, talán mert ekkor pótoltuk az éjszakai alváshiányt, de sajnos azt már nem mondhatjuk el, hogy kevésbé lett volna fárasztó az odaútnál. Végeredményben elmondhatjuk, hogy egy óriási élményben volt részünk, és mindannyian pozitív élményekkel gazdagodva szálltunk le a segesvári állomás peronjára.